Mészöly Miklós és a régi magyar irodalmi–kultúrtörténeti hagyomány

Mészöly Miklós prózai műveit és tanulmányait olvasva feltűnő jelenség, hogy mennyire „benne állt” a magyar, és tegyük gyorsan hozzá, a világ irodalom- és kultúrtörténetének hagyományában. Általában véve: a történeti hagyományban. Szinte nincsen olyan írása, még a jelenben játszódó cselekményűek sem, amely ne rendelkezne alapvetően fontos történeti vonatkozásokkal, háttérrel, múltra utaló, abban gyökerező összefüggéssel. Ne onnan

A hungarológia fogalma és fórumai (Pannon Enciklopédia)

„Nem jó szó és mégis szükséges. Létrejötte összefügg azzal a szükséglettel, hogy a magyarsággal foglalkozó tudományokat közös névvel jelöljük. Tehát van magyar történettudomány, magyar néprajz, magyar antropológia, magyar nyelvtudomány stb. és van magyarságtudomány, ha mindezt a magyarság felől és nem a tudományok épületének ablakaiból nézzük.” Eckhardt Sándor Hungarológiai folyóiratok Berliner Beiträge zur Hungarologie – A

Gyöngyösi és a barokk udvari költészet (Pannon Enciklopédia)

Aki – Zrínyit – háttérbe szorította, Gyöngyösi István, sokkal kisebb rangú tehetség, de fenntartotta és továbbfejlesztette költészetünk hagyományait, s tárgyai érdekességével, nyelve és verselése szépségeivel olyan népszerűséget szerzett, hogy másfél századon át szinte egyedül uralkodott a magyar Parnassuson. (…) Nemcsak a közönség, költők és tudósok is gyönyörködve olvasták s utolérhetetlennek tartották. A század végén Gvadányi

Kölcsey Hymnusának „pretextusai” Esterházy (I.) Pál leveleiben

Kölcsey legtöbbet énekelt versében a magyar nép olyannyira véresős-zivataros századainak magyar–magyar-ellenes harcairól írt rémlátásai igazolódnak →Esterházy (I.) Pál realista levélbeszámolói révén. 1641. dec. 25-én, karácsonykor kelt két levelében pl. arról tudósítja Várday Kata fiát, a szabolcsi főispánt, királyi főajtónállót, Nyáry Istvánt, hogy a török Musztafa bég vezetésével Esztergomba érkezett, erre a vármegye katonái elszöktek, a

„madzsari-türki” módi erotika (16. sz.-i magyar peepshow)

Az alábbi, vlsz. 16. sz. végi kézírású levél (MOL, Zichy cs. lt., Missiles, 08707) szerzőjének olyan látványban volt része, amilyenhez szemérmes „madzsari” asszonyoknál nemigen lehetett szerencséje. A bizonyára rejtett üzeneteket is hordozó levél a kiszakadt részek miatt eléggé nehezen értelmezhető. Címzése szerint „Zenthmiklossy Imbrenek, az az gyermeknek adassek ez lewél”, ám belül „szerelmes húgom asszonynak”

Pálóczi Horváth Ádám verse Ányos Pál haláláról

Ányos Pál költő-tanár 1784 júliusában Székesfehérvárról nagy testi kínok között Veszprémbe kocsizott, hogy ott Koncz József orvosdoktor megszabadítsa őt szenvedései okától. A kezelés azonban nem volt eredményes: a beteg súlyos fizikai és lelki gyötrelmek közepette szeptember 5-én elhunyt. Barátja és költőtársa, Pálóczi Horváth Ádám Füredről vagy Szántódról átjárván hozzá látogatóba, hogy felvidítsa és verseivel-nótáival elterelje

Pázmány Péter tanúvallatása egy hármas gyilkosságba torkolló gömöri határvillongás ügyében

Névtani és etnikai együttélés-történeti adalékok Ila Bálint Gömör megye-monográfiájához Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek, királyi tanácsos, Magyarország főkancellárja egyházszervezői és teológus-írói munkássága mellett „alattvalói” és hívei peres ügyeinek jogszolgáltatási kérdéseire is gondot viselt. Az 1628-as évből nem rendelkezünk túl sok adattal magánéletéről és irányító tevékenységéről. A konkrét történeti eseményekről, az Andrássy család és Rozsnyóbánya polgárai

Küldöttem kegyelmednek egy epithalamiumot és egy genethliacumot

Jankovics József–Szörényi László Költészeti és életrajzi adalékok a neolatin poéta, Székelyhídi Nethlebius/Nethlébius Mihály működéséhez Czegle Imrének a Brémában tanult magyarországi és erdélyi diákok névsorát közlő tanulmányából szerezhettünk először tudomást Székelyhidi Nethlebius Mihály költői produkciójáról: utrechti tartózkodása során, 1740-ben két üdvözlőverset is szerzett.1 23 soros latin poémával üdvözölte Czeglédi Péter tanulótársa disszertációját (Dissertatio Theologica II. ad

Thurzó Miklós levele Rimay Jánoshoz

Manapság, amikor régi magyar irodalmunk fő alakjairól egyre kevesebb új adattal tudunk szolgálni, inkább a régi adatok helytelen olvasatának és közlésének, értelmezésének korrigálásai, illetve az egykori kommentárok helyes irányba tett átértelmezései foglalkoztatják kutatóinkat, meg kell becsülnünk az életrajz alaposabb ismeretéhez segítséget nyújtó legkisebb adalékot is. Az alább közlendő Thurzó Miklós-levél1 tartalma nem különösképpen érdekes irodalmi

Kemény János versei és a halálával kapcsolatos alkalmi költemények

I. A költő Kemény János Az önéletíró erdélyi fejedelem Kemény János verselési készségéről, esetleges verskéziratainak fennmaradásáról ez idáig csupán egy, a címében neki tulajdonított művel, nótajelzéssel, és kései utalással rendelkeztünk.1 E gyér adatok ismeretében is feltételezhető volt, hogy léteznie kellett olyan, vagy tőle származó, vagy az ő nevében írt versnek vagy verseknek, amelyek a XVII.

Egy Balassi-versszak értelmezéséhez

A Balassi-kutatók a költő életművében igen jelentős helyet és szerepet tulajdonítanak a legérettebb korszak Kiben az Celia feredésének módját irja meg, annak felette penig termetéről, magaviseletéről és szépségéről is szól téma-megjelölésű versének. A legutóbbi időkben újabb vélemények híradása jelzi: a verset – s különösen annak első versszakát – még máig sem elemezték kielégítően. Csanda Sándor

Négy archaikus ima

Az alább közreadandó négy archaikus szövegemlék közül hármat az oxfordi Manchester New College könyvtárának egyik magyar kötete őrizett meg az utókor számára, a negyedik pedig hazai levéltárból került elő.1 Enyedi György Torockai Máté-fordította antitrinitárius vitairata első és hátsó kötéstáblájának belső oldalán több kéztől származó possessor-bejegyzésekkel, valamint 1651 és 1671 között datálódó gazdasági feljegyzésekkel körülvéve,2 valószínűleg

István Gyöngyösi, the “Hungarian Ovid”

To Jolanta Jastrzebska, the author of a Gyöngyösi-paper read at Sárospatak in May, 2004 The reception of the two most important poets of 17th century Hungarian baroque poetry, Miklós Zrínyi and István Gyöngyösi, has run in opposite directions in Hungarian literary history. Gyöngyösi was preferred to Zrínyi at first, however, the latter subsequently reached his

Vörösmarti Mihály és megtérése históriája

I. Az 1610-es év Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) irodalomtörténeti szempontból is jeles dátuma a magyar katolikus egyház történetének: elvesztett egy állhatatlan hívet és megnyert egy állhatatos lelket. Irodalmunk pedig gazdagabb lett egy hatalmas művel, szárba szökő barokk prózánk egyik első jelentős alkotásával: Vörösmarti Mihály Megtérése históriájával.1 Történt pedig, hogy Tordai János egykori ferences szerzetes –

Önéletírás és történeti hitelesség

Művészet és valóság viszonyának kérdése a Bethlen Miklós-levelezés tükrében   Amióta az önéletírás mint irodalmi műfaj létezik, azóta létezik a vele szemben fellépő kételkedés is: képes-e az író saját múltját, s abban önmagát objektíven szemlélni; nem alakítja-e tudatosan – vagy akár öntudatlanul – a történésekben játszott szerepét, nem akar-e önmaga apologetája lenni. A műfaj objektivitását

Gyöngyösi redivivus – avagy a porából megéledett főnix

Gyöngyösi István azon klasszikusaink közé tartozik, akiknek kritikai megítélése rendkívüli szélsőségek között ingadozott az elmúlt századok során. Barokkos képpel szólva hírneve megjárta a mennyet és a poklot is: zengtek róla dicshimnuszt, de említették úgy is, mint költészetünk megrontóját, tévútra terelőjét. Nagy terjedelmű költeményei – az egy Márssal társolkodó Murányi Vénus kivételével, melynek címét azonban a

Udvarellenes tendenciák a 17. század eleji magyar költészetben

Az idő tájt, amikor Rimay elkészítette „az udvari nyalakodó rósz életet” feddő Udvar s irigy tisztek kezdetű versét, valamint megírta híressé vált levelét I. Rákóczi Györgyhöz, mely Prágai András Guevara-fordításának bírálata, s melyben az igaz udvariságot és a „nem udvari udvariságot” elkülönítő „satyrás dorgáló feddő” művének „írását-raggatását” bejelentette, a téma két okból is aktuálissá vált

Régi magyar irodalmunk „viseletképe”

Amikor 1980 őszén a londoni British Library kézirattárában végiglapoztam a kötetünk1 anyagát kitevő erdélyi viseletképeket tartalmazó gyűjteményt, rögtön eszembe ötlött, hogy megjelentetésük révén olyan – a szaktudományban is újdonságként ható – képsorozatot tehetnénk közkinccsé, mely divat-, öltözködés- és képzőművészet-történeti ismereteinket egyaránt jelentős új vonásokkal gazdagíthatja. Az azóta eltelt évek folyamán, az Erdély története és művelődési

Ifjú házas személy panaszolkodik férjének röstsége- és hidegségérül

(Magyar Országos Levéltár, Budapest, R 317, 1788–1848, 27–28.)   A régi magyar irodalom- és művelődéstörténet eddig jószerével ismeretlen vagy rejtve maradt szövegtípusát fedezhetjük fel az alább közlendő házastársi panaszdalban: a műfajon belül gyakori asszonycsúfolónál, a férjpanasznál jóval ritkább feleségpanasszal. Ezen alcsoporton belül: a testi kielégítetlenségét egyenesen obszcenitásba csapó nyelvi szabadossággal megjelenítő női monológgal. (Ehhez hasonlót

Gyöngyösi István vallomása a Wesselényi-perben

Jankovics József–Szörényi László   A Gyöngyösi István élete és költészete iránt érdeklődő olvasót, de az irodalomtörténészt és a történészt is éppúgy foglalkoztatja az a tény, miként történhetett meg az, hogy a Wesselényi-mozgalom tragikus bukásakor a nádor és felesége, Széchy Mária körül forgolódó emberek közül egyedül a költő nem szenvedett büntetést. A palatinus legbizalmasabb embere, magán-