Az alábbi, vlsz. 16. sz. végi kézírású levél (MOL, Zichy cs. lt., Missiles, 08707) szerzőjének olyan látványban volt része, amilyenhez szemérmes „madzsari” asszonyoknál nemigen lehetett szerencséje. A bizonyára rejtett üzeneteket is hordozó levél a kiszakadt részek miatt eléggé nehezen értelmezhető. Címzése szerint „Zenthmiklossy Imbrenek, az az gyermeknek adassek ez lewél”, ám belül „szerelmes húgom asszonynak” (netán fiatal legénykének?) szól; aláírás és dátum nélkül maradt ránk, szövegéből tudjuk meg, hogy ápr. 10-én keletkezett; vlsz. nem töredék. A címzés alatt „Z. p. sz. A.” olvasható. Főbb közlései:

Isteni imádságomat ajánlom kegyelmednek mint szerelmes húgomnak. Ím értem, hogy igön menyekeziek az nép. Jobb nekik, mert ha én üdőmbe jutnak, nem vélem, hogy még csak eszekben is jusson; az csontbóli borbalasszon dolgát, nám, mikor én mondom vala, nem hivéd. Immár most nem szükség hinni, mert bizonnyal tudjuk: ilyen az, kinek jó attyafia vagyon, még ő magátul is segéjti attyafia szolgálóját.

Ez török asszonynépekben két dolog kedves nálam: egyik, hogy megborotvált morhája, másik: maszlag nékül nem jár csak ű maga kedvéért is. Nem kéméli embertől. Ez két dolog nékül immár énnekem, azmennyire rászoktam, senki hasznomat nem veheti.

Magam felől ezt írhatom kegyelmednek, hogy egészségem felől ehetném, ha volna mit, gyakorta, bátor borssal főznék, az jó halat is, enném ilyenkor egy falatot benne, Isten éltessen, édes húgom, jó egészségben.

Énnekem ma adták meg az kegyelmed levelét, kit Bozzásnak adtál volt. Ma pedig tized napja vagyon áprilisnak, mégis Isten sok esztendeig éltessen, édes húgom.

Azt írják nekem, ki sokat részegeskedel, ki ha így vagyon, nyilván nem jó jön ki belőle […]

A folytatás a kiszakadt szövegrész miatt nem értelmezhető pontosan, de egy bizonyos hazugságról tesz említést, s arról, hogy a szolgáló valakivel cimborált. S a befejezés is arra enged következtetni, hogy a szerző és a címzett kapcsolata titkolandó: kéri a címzettet, Csorba nevű szolgájától akkor küldje el válaszát, amikor az hozzá visszaindul. De: „Meg ne jelentsd az embernek, hogy Csorbátul írsz énnekem, mert nyilván valamint leszen, az elkéri az te leveledet tűle, és mindent meglátna belőle, de te is olykor add Csorbának, mikor szinte lován ülne, hogy ide indulna.”

Annyi kultúrantropológiai újdonságot/érdekességet mindenesetre megtudunk a levélből, hogy az öregedő férfiszerző mint kuriózumra csodálkozott rá a török rabnő, esetleg valamely magyar nemesasszony →varróbulyája szőrtelenített, e- vagy depilált nemi szervére (morhájára, kincsére), amely néki igen tetszésére szolgált, valamint azt is, hogy a tőle kapott maszlag révén a kábítószernek is erősen rabja lett.

 

Így idézd:

Jankovics József. „»madzsari-türki« módi erotika”. In Magyar Művelődéstörténeti Lexikon LX. Minden kor: ángyod térde – „Zsúpra aggnõ”: A főszerkesztő, Kőszeghy Péter LX. születésnapjára, szerkesztette Bartók István, Csörsz Rumen István, Szentmártoni Szabó Géza és Jankovics József, 130. Budapest: rec.iti, 2011. http://plone.iti.mta.hu/rec.iti/Members/szerk/mamul-lx-book/MAMUL-LX.pdf.

→Eredeti közlés (PDF) „madzsari-türki” módi erotika