Jankovics József–Szörényi László

 

A Gyöngyösi István élete és költészete iránt érdeklődő olvasót, de az irodalomtörténészt és a történészt is éppúgy foglalkoztatja az a tény, miként történhetett meg az, hogy a Wesselényi-mozgalom tragikus bukásakor a nádor és felesége, Széchy Mária körül forgolódó emberek közül egyedül a költő nem szenvedett büntetést. A palatinus legbizalmasabb embere, magán- és közéletének legközelebbi résztvevője és tanúja, belső komornyikja ellen ugyanis nem indított pert a bécsi udvar. Mindössze tanúként hallgatták ki, valószínűleg többször is, ám dokumentumként mindössze egyetlen alkalomról van tudomásunk.

Hogyan eshetett meg, hogy még a könnyebb büntetéseket elszenvedők közé sem került be a feltehetőleg a fontosabb részletekről tudomással bíró „titoknok”, Wesselényi titkára, Széchy Máriának pedig egyes, felröppent pletykák szerint érzelmi kegyeltje? A kérdésre a választ akkor adhatjuk meg, ha legelőször is tisztázzuk Gyöngyösi helyét az ország király után következő emberének, a magyar nádornak udvarában.

Joggal gondolhatnánk, akár a Márssal társolkodó Murányi Vénus ajánlása által megtámogatva vélekedésünket, hogy a költő természetszerűen részt vett a nádor ügyeiben, ő fogalmazta az országirányító és katonai elöljáró – egyébként kiváló stílusérzékkel, szemléletes gondolati, nyelvi és képi bravúrokkal megírt – számtalan levelét, körlevelét, felhívását vagy magánéleti missziliseit. Valójában egyetlen, a költő kézírásával készült levelet ismerünk a mára már alaposan feldúlt és kirabolt Wesselényi-archívumból, közös együttműködésük idejéből. Balog várából 1669. május 4-én Széchy Máriának írott, kellő tisztelettel megfogalmazott, mégis évődő hangú levelében – száműzetésnek érezvén várkapitányi hivatalát – a rá haragvó úrnőjét akarja kiengesztelni.¹ Olyan Wesselényi-levelet is csak kettőt láttunk, amelyben a szerzője Gyöngyösit említi: bizalmi feladattal indította útjára komornyikját; mely fontos megbízatásáról tanúskodik, mert arról értesíti a címzettet, hogy a hadnak küldött pénzt komornyikja révén juttatja el hozzá. A másikban két tehenet igyekszik számára megszerezni.

A költő-létről egyetlen, jószerével tollpróbának is tekinthető adatunk van. Egy, valószínűleg a költő kézírásában fennmaradt strófa igazolja Gyöngyösi tevékenységét a Wesselényi-udvarban, egy idegen kézzel, minden bizonnyal diktálás után írott levélfogalmazvány hátlapján. Az 1664. november 4-én kelt, megyékhez szóló körirat Zólyom megyéhez írott példánya fogalmazványának hátlapján, Hont megyének szánt levélcímzés alatt áll e Balassi-strófában írott vers, mely formában nem ismerünk Gyöngyösi-költeményt!

 

Fia Leven Marsnak
En sem csak Pallasnak
Forgottam taborában.
Avagy Dianának,
Delos Aszszonyanak
Voltam szolgálattyában
Néha VENUSnakis
S-Rosas Cyprusnakis
Mulattam udvarában.
Fia Lévén Marsnak én sem csak Pallasnak
Forgottam taboraban²

Gyöngyösi neve csak akkor kerül elő Széchy Mária iratai között, amikor Biczányi Istvánt, a balogi jószágigazgatót utasítja, hogy teremtsen megfelelő szállást a vár újonnan kinevezett kapitánya, Gyöngyösi István számára.³ 1699 legvégén a grófnő zálogbirtokkal jutalmazza hű alattvalóját a Wesselényi család számára odaadóan végzett munkájáért, amelyet még saját érdekei ellenében is végzett:

Mi, gróf Rimaszécsi Széchy Anna Mária, néhai boldog emlékezetű gróf Hadadi Wesselényi Ferenc úr, Magyarország palatinusa meghagyott özvegye, magunkra vállalván minden atyánkfiainak, successorinknak és legatariusinknak terhökre, valljuk ez levelünk által és tudtára adjuk, akiknek illik, hogy mivel nemzetes Gyöngyösi István uram megírt üdvözült édes uramat, őkegyelme életében egynehány esztendeig híven és szorgalmatosan szolgálta; őkegyelmének halála után, megírt szerelmes urunknak, jóllehet sokfelé való hivatala volt a szolgálatra, mindazonáltal félretévén az olyatén alkalmatosságokat, minket el nem hagyott, hanem elsőben udvarunkban continuálván az komorniki tisztet és azután balogi kapitánnyá lévén, esztendeig szolgált azon hivatalában is, ki minthogy más rendbeli hasznos alkalmatosságokat elmulatta és az idő alatt, amíg szolgálatunkban volt, holmi szerencsétlen casusi miatt nem kicsiny károkat is vallott; mi is mindezeket megtekintvén, ígértünk kegyelmesen esztendei conventióján kívül is gratiánkat, kihez képest adtunk per manus assignáltunk őkegyelmének Gömör vármegyében derencsényi jószágunkból Babaluska nevű falunkat egészlen hozzátartozandó és bármi néven nevezendő pertinentiáival, obventióival és hasznaival négyszáz tallérokban […].⁴

 

 

Tehát Gyöngyösi István a nádor halála, 1667. február után még több mint egy évig volt komornyiki állásban, immár Széchy Mária mellett. Az 1669-es évet Balog várának kapitányaként töltötte, és 1670-ben költözhetett Babaluskára, hogy ott eredeti foglalkozásának, a peres ügyek intézésének élhessen. 1671-től viszont Széchy Mária kíséretében Pozsonyból Bécsbe ment, ahol úrnője segítségére kellett állnia a körülötte való jogi és egyéb teendők végzésére annak kiszabadultáig, 1671 decemberéig.

Noha nem tudjuk, hogy mik voltak azok a „holmi szerencsétlen casusi” Gyöngyösi Istvánnak, amelyeket úrnője említ, de nem valószínű, hogy a szervezkedésben való részvétele miatt érték volna őt hátrányok. A kérdésre, hogy őt miért nem tartóztatták le mint gyanúsítottat, a legvalószínűbb válasz az, hogy mert ténylegesen nem is vett részt a Wesselényi–Zrínyi Péter–Nádasdy Ferenc nevével fémjelzett mozgalomban. Egyrészt azért, mert kivonta magát abból, másrészt és főleg azért, mert mint a nádor fizetett alkalmazottját a hangadó körök nem is tartották alkalmasnak és méltónak a titkos ügyekbe való beavatottságra. Bár a jogi ügyekben járatos ember volt, a perifériára szorult, aktív tevékenységet nem végzett, nem engedték a dolgok közelébe. Súlytalansága miatt talán a bizalmat sem szavazták meg neki – úgy járt, mint vallomása szerint az egyik Andrássy és Barakonyi Ferenc, akik nem voltak kisebb állásúak, mint a centrum emberei, s meg is hívták őket a titkos találkozókra, a lényegbe azonban nem avatták be őket. Hát akkor hogy juthatott volna hivatalosan az információkhoz egy kisbirtokos deák, egy komornyik? Akinek Wesselényi halála után az udvarában is csökkent a súlya, majd ki is került a murányi udvarból, s lett katonaember, amint volt 1664 előtt hadbíró Fülek várában. Széchy Máriának megvolt a saját titkára Makai György személyében, aki maga is szerepelt a főbb összeesküvők között, s a jószágigazgatója, az a Lessenyei Nagy Ferenc, aki Széchy Máriát erős kötelékekkel magához vonzó, majd teljesen irányítása alá vonó egyéniség volt, az összeesküvés irányításának másodvonalába, elárulásának pedig védence társaságában az első vonalába tartozott.

Gyöngyösinek ebben a felállásban nem jutott hely, s valószínűleg a dolgok sem a kedve szerint alakultak a felkelés előkészítésében, és a királyhoz való lojalitása is szerepet játszott abban, hogy amennyire csak tehette, távol tartotta magát az összeesküvéstől.

Katonai feladatok sem jutottak osztályrészéül, Murány császári elfoglalása után mind az udvarnak, mind Széchy Máriának tervei között szerepelt, hogy a balogi kapitánnyal hadfogadást szerveztetnek, de végül mindkét fél elállt tervétől. Ilyen ügyben sem kellett a balogi kapitánynak állást foglalnia. A császári csapatok Muránnyal együtt Balogra is igényt tartottak, így Gyöngyösi helyére szintén saját emberüket állították.

A költő vagy az újonnan szerzett Babaluskán rendezkedett be, vagy pedig az Ungvár melletti Radváncra vonult vissza, ahol háza is volt. De élhetett akár Eperjesen is, ahol apja után házrésszel bírt. Bíróság elé már azután idézték Gyöngyösit, hogy többen is beárulták a szervezkedést, s maga Széchy Mária is megtette híres, a 19. század végén már ismert, de szövegszerűen csak nemrégen közölt tanúvallomását, illetve eredetiben szolgáltatta be a császár jogászai kezébe az összeesküvés dokumentumainak eredeti példányát.⁵ Vagyis Gyöngyösi István tanúvallomásakor már gyakorlatilag minden alapvető információ a bécsi udvar rendelkezésére állt. Az Eperjesen megrendezett vallatási kérdések már csak a nüanszokat tárathatták fel a kiküldött vallatói bizottsággal.

Gyöngyösi István alapvető tanúvallomásáról a szakirodalom régóta tud, és némileg ködösítve beszél róla – ezzel is felkeltvén a gyanút, hogy ő sem lógott ki az árulók sorából. Szövegét nem közölte senki, s forrását sem fedték fel, illetve olyan lelőhelyeket adtak meg, amelyek alapján már nem volt fellelhető.

A Wesselényi-mozgalom legfőbb ismerője, Pauler Gyula e vallomás alapján mintha kimondatlanul is túlbecsülné a szöveg jelentőségét: „A régibb dolgokról majdnem legtöbbet beszélt Gyöngyössy István, ki ugyan közvetlenül semmiben sem vett részt, de legalább valamit tudott Wojenskiről, és tudta elmondani, kik voltak Murányban a nádornál? Kik tanakodtak a bánnál ugyancsak ott és Lipcsén? kik voltak jelen a szendrei konventen?”⁶ Való igaz, hogy a kérdések erre irányultak, de Gyöngyösi, amellett, hogy felsorolja a tárgyalásokon részt vettek névsorát, amit már addigra több vallomásból is jól ismertek, érdemileg nem vall semmit, egyre csak azt hajtogatván, hogy ővele, még ha kérdezte is, nem közöltek semmi lényegeset. S akiről a legfőbb adatokat várták, Széchy Mária lengyelországi emberéről, Wojensky krakkói kanonokról is csak azt vallja: nem tudja, milyen ügyben járt és mit intézett, de az tény, hogy sok ajándékkal távozott. Másokról is csak olyan adatokat közöl, amelyek akkorra köztudottak voltak, vagy pedig az érintettek már kicsúsztak a császár kezéből, és Erdélyben vagy külföldön tartózkodtak.

Badics Ferenc, Gyöngyösi monográfusa is óvatosan értékeli Gyöngyösi kihallgatását: „Nagyon óvatos vallomás: csupa külsőség és hallomás, szinte köztudomású dolgok. Nem is zaklatták tovább, mert mint balogi kapitány, másfél éven át visszavonultan élt, s ezúttal mások sem vallottak rá.”⁷

Gyöngyösy László már alaposabb vélekedést fejt ki: „Az összeesküvésben nagyobb szerepe nem volt, az bizonyos, se tekintélye, se olyan nagy birtoka nem volt, hogy vezérszerepre hivatott lett volna. De hogy tájékozódva volt a dolgok folyásáról, az szűkszavú, tartózkodó vallomásaiból is látszik. Látta az ország romlását, mint megyei ember, tanúja volt az általános elkeseredésnek!”⁸ Maga a tanúvallomás, amelynek mai hozzáférhetőségét Benczédi László adja meg disszertációja egy jegyzetében,⁹ végre szövegszerűen elénk állítva igazolja, hogy Gyöngyösi István csupán jelentéktelen adatokat szolgáltatott ki a szervezkedésről. Nem mondott semmi olyat, ami alapján fejés jószágvesztésre ítélhettek bárkit is, sőt még alaposabb gyanút sem alkothattak értesülései nyomán. Vallomása során végig ragaszkodott alapállásához, hogy lényeges momentumokba nem volt beavatva, fontosabb értesüléseket nem bíztak rá, azokhoz még kérdezősködése eredményéül sem jutott. A szervezkedés tényleges célkitűzését és programját nem ismerhette. Nem azért nem kapott büntetést, mert közreműködött az adatok megszerzésében és átadásában, mert elárulta – mint tette több társa – a mozgalmat, hanem azért, mert a körülmények és saját szándéka annak érdekében munkált, hogy ne vegyen részt benne, és ne helyezzen senkit sem a gyanú árnyékába. Feddhetetlenségéről az is tanúskodik, hogy Széchy Mária mindkét bűnlistájából, akinek vallomásai súlyos vádakat tartalmaznak a hozzá közelálló emberekről, Gyöngyösi István neve kimaradt.

A vallatás dokumentumai

Ecclesiae nostrae Cathedralem, Fratrem alias Socium, et Concanonicum nostrum, una cum praenotato Homine Regio Gabriele Bertothi,¹⁰ inter alios praecensitos Dominus Regius Specificè denotato, ad infrascripta fideliter peragenda, nobisque Suo modo referenda nostro pro testimonio fidedignum duxeramus exmittendum. Qui tandem exinde una ad nos reversi, nobis fideliter et sub juramento ipsorum in generali Regni dec­reto superindè expresso retulerunt eo modo: Qualiter ipsi feria tertia proxima post Dominicam octavam. Sanctae et Individuae Trinitatis, hoc est die vigesima nona Mensis Julij anni recenter currentis, paulo ante Specificati, inprimisque in Libera, ac Regia Civitate Eperjessiensi Saarosiensi, post modum Abaujvariensi Comitatibus consequenter diversis in locis erga infrascriptos Testes iisdem in locis commorantes, personaliter acces­sissent, ac ab ijsdem Sui in praesentiam citatis et accersitis memoratus Homo Regius, ipso testimonio nostro secum praesente sub onere solutionis sedecim marcarum gravis ponderis, juxta contenta generalis Regni Decreti, ad fidem eorundem Domino Deo debitam, fidelitatemque praefato Domino Imperatori, et Regi nostro, ac Sacro ejusdem Regio diademati observandam de infrascriptis articulis seu punctis interrogatorijs eisdem propositis scivisset, Suo modo inquisivisset, et expertus fuisset metam plenam, atque omnimodam certitudinis veritatem. Quorum itaque interrogatoriorum punctorum. Seu articulorum continentia, et examinatorum Testium Series talis est.

 

Egyházunk székesegyházi testvérét, másképpen társunkat és kanonoktársunkat, együtt a királyi megbízottal, Bertóthi Gáborral, más előbb említett emberekkel egyetemben, akiket a királyi megbízott különleges módon kijelölt, az alább leírt dolgok hűséges végrehajtására, és arra is, hogy nekünk a maga módján beszámoljon róla, ezért úgy határoztunk, hogy őt a mi tanúnk minőségében mint hitelt érdemlőt, ki kell küldenünk. Ők pedig végül is, miután visszatértek hozzánk, nekünk hűségesen és eskü terhe alatt az ország fentebb idézett általános törvényében erről beszámoltak, mégpedig imígyen: Eszerint ők a Szent és Oszthatatlan Háromság nyolcadik vasárnapja utáni harmadik hétköznapon, azaz a jelenlegi év július havának huszonkilencedik napján, mint olyanok, akik kevéssel ezelőtt voltak erre kirendelve, először is Eperjes szabad királyi városában, majd pedig Sáros és Abaúj vármegyében a legkülönbözőbb helyeken személyesen felkeresték az alább leírt tanúkat, azokat tudniillik, akik azon helységekben tartózkodtak. Ezeket a királyi megbízott saját színe elé idézte és kísértette, úgy, hogy ott volt a mi tanúnk is. Őket pedig súlyos tizenhat márka lefizetésének terhe alatt – ezt írja elő ugyanis az ország általános törvénye – megeskette az Úristen és Császári és Királyi Fenség iránt tartozó hűségükre, valamint a királyi szent korona iránt tartozó hűségükre, hogy tudtak-e az alább leírt cikkelyek avagy a kihallgatás során eléjük tárt pontok valamelyikéről is. Ezt a saját módján kivizsgálta, és megtapasztaltan elérte célját, és teljes bizonyosságra jutott. Ezen kihallgatási pontok avagy cikkelyek és a kihallgatott tanúk listája pedig a következő.

 

Szörényi László fordítása

De eo utrum?¹¹

1mo Tudja-e, hallotta-e az Tanú, ha Czeglédi István Kassai Helveticus¹² Predikátor azt predikállotta volna, hogy légyen az Istennek áldott neve, Candiának¹³ Török kezében való eséséért, és hogy az Úr Isten továbbáis tegye győzedelmessé az Török Nemzetségét?

2do Tudja-e, hallotta-e a Tanú, hogy az említett Predikátor ezen múlt esztendőkben Erdélyi Fejedelemhez és Státusokhoz¹⁴ avégre járt, hogy Kegyelmes Urunk Őfelsége ellen felültesse és a fényes portát Őfölsége ellen gerjessze, és Ispán Ferencet Őfölsége ellen Török Császárnál recommendálja,¹⁵ iterato urgeálta és sollicitálta,¹⁶ ki akaratjábúl, ki tanácsábúl, és ki küldötte be?

3tio Tudja-e, kik vóltak azok, kik az Törököt hostilitásra provocálták,¹⁷ ez békességnek felbontására ingerlették, hogy és mi formán?

4to Tudja-e vagy hallotta-e, hogy valamely Nemes ember, avagy nagy rend¹⁸ holdolásra machinatiókat¹⁹ csinált, vagy Őfelsége ellen pénzbéli succursussal,²⁰ avagy akármiképpen motusokat²¹ csinált?

5to Tudja-è a Fatens,²² hogy azmely lovas és gyalog zászlókat osztottak Vármegyék tisztjei ez elmúlt időkben, azok mire valók vóltak? Ki ellen, titkon vóltak-e, avagy nyilván, s ki urgeálta²³ legy inkább az lovasokat, avagy azoknak fizetését, s ki mondotta, hogy ha hazugságba hagyják az követeket, kik az lovasokat megígérték, azután Vármegyék követségét sem vállalják? Gyulafi Lászlónak kelletik kapitánnak lenni az Vármegyék végezése szerént. Item²⁴ tudja-e, kicsodák ā Legisták,²⁵ azaz kik esküdtek együvé, semmi titkot egyik a másikára nem fog mondani, mivel juramentum supra juramentum non valet.²⁶ Item Őfelsége parancsolati ellen kicsodák opponálták magokat?²⁷

6to Tudja-e, hogy némellyeket, akik Őfelsége Fiscusa²⁸ által tilalmazott Conven­ti­ culumokbúl²⁹ retrahálták magokat,³⁰ azokat mulctálták³¹ és mulctálni akarták, s az mulctát³² ki vetette fel reájok, mikor, hol és ki akaratjábúl?

7mo Tudja-e, ki arguálta³³ Őfelségét törvénytelenségrűl, és az iránt Őfelsége ellen való felülésre³⁴ ki izgotott másokat, s ki mondotta, hogy német az ellenség, és a mi Kegyelmes Urunk s Királyunk többé nem Magyarországi Király, a németeket is mind le kell vágni. Most is kicsoda az, aki biztatja az embereket és azt beszélli, hogy Őfelsége nem jól informálta az Imperiumbélieket,³⁵ s azért maholnap megsegít az Isten, és a robok csudálatosan megszabadulnak. S kicsoda opponálta magát az praesidiumnak³⁶ bevételében Kassán vagy Eperjesen?

8vo Tudja-e és hallotta-e ez elmúlt támadásra célozó eszközökben, consultatiókban³⁷ avagy akárhol is a mi Kegyelmes Urunk Őfelsége ellen való factiókban³⁸ kicsodák fáradoztanak és Vármegyéket gerjesztettek? Elsőben is Zeriny Péterrel Szendrőben, Mu­rányban, Murányalján, Lipcsén, Sárospatakon, azután Murányban az meghólt Palatinussal,³⁹ Vitnyedi Istvánnal, azokkal kik correspondeáltanak és munkálkodtanak? S kicsodák vóltak együtt, mikor Vitnyedi István mint egy Professzor szokott vólt dic­tálni, mihez és micsoda segítséghez bíztanak? Item hogy másokat annyival inkább fel­ ültessenek,⁴⁰ kicsodák vóltak, akik azt mondották, hogy Őfelségének nincsen semmi hada? Item ki híresítette, hogy Őfelsége meghólt, és mi okbúl, avagy akármi más módon kissebbítette és mocskolta Őfölségét?

9no Tudja-e, a Köz Jónak neve alatt igíretekkel, pénzbéli adományokkal, rettentő ijesztésekkel és akármely kigondolt színnel, Úri, Papi, Nemesi és Várasi személyeket, avagy idegen Nemzeteket Kegyelmes Urunk Őfölsége ellen kicsodák disponáltak,⁴¹ mi módon és mi formán, s ki mondotta azt, hogy inkább hallja házánál avagy az Országban örömösben a Török Allát,⁴² hogy az Misét, vagy az Német Berdót⁴³

10mo Tudja-e, hallotta-e ez elmúlt esztendőben Eperjes városában tizenhárom Vármegyének gyűlése alatt Őfelsége ellen az elmúlt támadásra célozó szándékokrúl idegen Országokra ki írt Leveleket, kinek, ki által, és ki akaratjábúl, s ki házánál, ki keze írása és pecsétje alatt, ki vólt az Levélhordozó és közbenjáró? Item ugyanezen dologban fáradozó embereket avagy arra hozott pénzeket, fegyvereket és akárminemű eszközöket, ki házánál foveáltak,⁴⁴ s lappangtatták⁴⁵ akármikor, kiket, miket, és mi formán, avagy most is ki házánál vólna valami ollyan?

11o Tudja-e, látta-e hogy az eperjesi újonnan épült Oskolának⁴⁶ alkalmatosságánál Eperjest tartatott conventiculumokban erdélyi szászoknak, avagy más idegen Nemzeteknek jelenlétekben s leveleknek olvasásában és írásában Kegyelmes Urunk Őfölsége ellen kik munkálkodtanak és miképpen?

12o Tudja-e, látta-e, hogy Keczer András és Menyihárt, hasonlóképpen Hanyi Péter vóltak azok, akik Vármegyékrűl Vármegyékre futkároztanak, és ottan titkon és nyilván Őfelsége ellen való felkiáltásokra, s kemény leveleknek írásira és mindennemű tumultusokra, egymás között való veszekedésekre Nemes Vármegyéket gerjesztették?

13o Tudja-e, látta-e, hogy Sáros Vármegyében, kiváltképpen amidőn Őfelsége leveleit hozták, megírt Keczerek, Sárosi Sebestyén házánál sokszor akkorbéli Vice Ispányok híre nélkül és akaratja ellen Dobai András Notariussal⁴⁷ együtt öszvegyűlvén conventiculumokat tartottak, azokat felszaggatták, és olvasták? Két pecsétje lévén az Vármegyének, most is Rákóczi László pecsétjével élnek, s az Nemes Vármegyén ha ki mást akart vólna is voxolni⁴⁸ nem engedték? Haraggal, kiáltással, illetlen szókkal és szidalommal illették és elnyomták, karddal és fegyverrel fenyegetőztek. Item az Őfelsége parancsolatját hogy az Nemes Vármegye Jesuvitáknak⁴⁹ igazságot szolgáltasson, böcstelenítették, és aki ā Jesuvitáknak pártját fogta, anyjárúl szidalmazták, s kik azok nevezet szerént, Keczer András vagy más őkívűlötte, és ha az Vármegye rendelte-e, hogy az Németeknek se vecturát,⁵⁰ se élést ne adjanak, s kicsoda írt arrúl Bisterczi⁵¹ gyűlésbűl?

14to Tudja-e, látta-e, hallotta-e, hogy Keczer András vólt az, avagy más-e, kicsoda, aki Nagy Idán⁵² Egri Püspök Pálfi Tamás jószágának feldullására Abaúj Vármegyét fellázította? Item kicsodák, akik az Őfelsége Praesidiáriusit, kik mandátum mellett⁵³ Vice Ispányokot executiokban inhibeálták,⁵⁴ ország törvénye bontóknak nevezték őket, halálra valóknak avagy fűrésszel fejeknek elfűrészelésére méltóknak lenni mondották?

15to Tudja-e és hallotta-e, hogy Keczer Menyihárt, vagy más valaki ezelőtt egynehány esztendővel publicè⁵⁵ Nemes Vármegyén azt mondotta, hogy az articulust decidálja⁵⁶ az kard, vagy a Csetnek⁵⁷ Item hogy Keczer András Horvát Istvánt a Vármegyén publice megszidogatta?

16o Tudja-e és látta-e, hogy Sárosi Sebestény és más szolgabírák ezelőtt egynéhány esztendővel az egész parasztságot conscribálták⁵⁸ mustrálták-e,⁵⁹ mivégre, s ki ellen?

17mo Tudja-e és hallotta-e, Ungvármegyében ki kardoskodott és ki ingerlésébűl, a pápistákot ki mondotta Pribékeknek,⁶⁰ és hogy kell vágni mindnyájokat, és kicsoda turbálta a Catholica Religio exercitiumát⁶¹ kiváltképpen a Szentség és Sacramentum⁶² ellen ki szólt, ki cselekedett, mi módon és mikor és hol?

18o Tudja-e és látta-e, hogy Usz István, Melczer Lajos, Szinyei Ferenc és Gombos Imre más complicesekkel⁶³ az Őfelsége német vitézit az eperjesi kapukon és a felső hostádon⁶⁴ fogdozták, verték és hajon fogva hurcolták sokaknak szeme láttára? Item az Őfelsége Curierit⁶⁵ Postáit kicsodák űzték, kergették, s az elfogott Őfölsége, avagy más Őfölsége hivei leveleit hol és ki házánál szaggatták és olvasták, s ki akaratjábúl nevezet szerént pedig Fricsben⁶⁶

19o Tudja-e, látta-e, hallotta-e, kicsodák iktatták ki⁶⁷ Eperjes városábúl Bocskai Istvánnak,⁶⁸ Keczer Menyihártnak, Sárossi Sebesténynek, Dobai Andrásnak, avagy ezeken kívül akármely notoriusnak⁶⁹ pénzét, ezüstit és aranyát, avagy akármi névvel nevezendő javait, pecsétes és pecsételetlen ládáit, turbáit⁷⁰ és eszközeit? S hol és ki kezinél és micsoda helyen vólnának most is?

20mo Tudja-e és látta-e, hogy Sós György vólt első, āki sóváriakot fellázasztván németeknek megszállásokat meg nem engedte, leveleket fogdoztató Rákoczi Ferenc Fejedelem⁷¹ katonáit Sóvár⁷² nevű faluban tartotta és maga házánál vendéglette és gazdálkodtatott nékik. S többi között egy megfogott Praedicatort vagy Doctort ottan kalodában verték és kínzották? Item Bocskai István javait és ezüst marháját, ha Eperjesrűl ki iktatta volna azon Sós György? Item az besztercei gyűlés után ki volt Rákoczi Fejedelemnél Sárost,⁷³ azt kívánván, menjen le Patak felé, hamare⁷⁴ lásson dolgához. Item kassai gyűlésben vagy másutt az Ország törvényét vigy[e] Török Országban eligazítja az 14k Artikulust anno 1647,⁷⁵ a váradi és egri Posta. Item Szepessi Pál leveleit ki mutogatta Sárospatakon, hogy már az lóoskolára micsoda summa pénzt adtak, ki volt exacte?⁷⁶ S hová tették? Tudja-e, kicsodák azok, kik ezt mondották: oly dologhoz kezdtünk, vagy kezdtek, ha nyerünk, nagyot nyerünk, ha vesztünk, nagyot vesztünk, avagy nagy fában vágtuk a fejszét. Item kicsodák mondották, az beszterczei gyűlés után, hála Istennek, minden jót végeztünk, az odafel való Vármegyék az mi injuriánkat⁷⁷ s panaszinkat magokénak agnoscálták,⁷⁸ miis az Őnagyságokat s Őkigyelmekét, az punctumokat⁷⁹ felküldtük Őfelségének, de Őfelsége levelét meg nem olvastuk, mert nem jól volt intitulálva?⁸⁰

 

Gyöngyösi István vallomása

Centesimus decimus septimus testis Nobilis Dominus Stephanus Gyöngyösi annorum 33 fassus est ad 8um Scit pro certo quod defunctus condam Palatinus Franciscus Vesselényi quadam vice sub arce Murany curaverat fieri quandam Congregationem & consultationem in qua praesentes fuerunt Ladislaus Kereszturi, Mathias Szuhai, Paulus Szepesi, Gabriel Kende, Nicolaus Betlen, Andreas Székely, Ladislaus Faji, Ladislaus Gyulafi, Michael Bori, Franciscus Ispán, Franciscus Nagy Lessenyei, Fabianus Farkas, Andreas Fügedi, Stephanus Vitnyedi, Melchior Keczer, finitaque hac consultatione valde in secreto negotio & occultè, Andream Fügedi misit in legationem Dominus Palatinus ad Banum Petrum Zerenyi. Sed specifice quid illud fuerit ignorat. Item scit pro certo, quod diem(?) quam vice comitia Polonorum celebrarentur Varsaviae Domina Palatinissa Vesselényiana Fabianum Farkas misit valdè occultè in Poloniam, et paulo post hunc Dominum fatentem etiam in alio negotio similiter misit in Poloniam, et licet Dominus 89fatens satis inquirebat, quid ibi Fabianus Farkas fecerit, et in quem finem legatus fuerit, nullo modo tamen rescire potuit. Postquam verò idem Fabianus Farkas reversus fuisset ad Palatinissam iterum brevi expeditus est ad Comitem Banum Petrum Zerenyi, cum quo & venetias [!] visitavit. Sed in quo negotio se ignorare penitus dicebat, deinde cum Dominus Banus venisset in arcem Murány, eo etiam tempore convocati sunt Paulus Szepesi, Mathias Szuhai, Franciscus Nagy Lessenyei, Michael Bori, Valentinus Szente. Item cum alia vice fuisset idem Banus in Lipcse, ibi etiam praesens fuit Paulus Szepesi, Nagy Lessenyei & Bori, ad eundem locum etiam evocaverunt ex Polonia quemdam Canonicum Cracoviensem nomine N. Vojenczki, cum quo prius multa occulte musitantes bene donis oneratum remiserunt. Szendroviae etiam eadem Domina Palatinissa coeget et quemdam Conventum in quo praesentes fuerunt Mathias Szuhai, Paulus Szepesi, Gabriel Kende, Stephanus Barkoczi, Valentinus Szente, Andreas Fügedi, Ladislaus Faji, Andreas Székely, Fabianus Farkas, Ladislaus condam Fekete, N. Madách, Michael Bori, Franciscus Nagy &c licet verò Dominus Andrási et Franciscus Barakonyi fuerant etiam praesentes, & non minoris conditionis homines, quam illi praefati, tamen non fuerunt vocati, nec admissi ad illorum occultam consultationem. Item finita hac consultatione Zendröviensi quam occasione Dominus fatens interrogavit Fabianum Farkas, mi Domine inquit quaso te dicas quidnam ita claunculariè inter Vos agitatis, quid mussitatis? respondit ille in confidentia: profecto inquit rem magni momenti meditantur homines et alte cogitant, sed non habent virum cui committere possint. Verum est: quod milites facile haberemus inquit. Sed nervus deest id est pecunia. Sed hoc occurrit quod moderno tempore deberet quam cista seu arca pecunijs referta Cremnicio auferri, in qua dicebantur contineri circiter ducenta millia florenorum, et dicebatur, jam esse in itinere, itaque illam cogitavimus intercipere, ut esset, quo fundamentum jaceretur. Dicebat autem, quod Stephanus Szobonya illo tempore vagabatur circā illas partes, sed eum fecerit im­prudenter, re infecta intentionem reliquit. Undè Fabianus Farkas exprobrabat, quod tantam rem stupido & imprudenti commuiserunt. Idem Fabianus Farkas dixit Domino fatenti, quod in Arce Kasza esset aliqua grandis pecunia, et quod illam etiam pecuniam indè vellent auferre, et in intertentionem militum convertere. Dixit etiam idem Farkas, quod iidem illi factiosi meditabantur itā, ut Georgium Szelepcsenyi Archiepiscopum Strigoniensem interciperent, et vi etiam ab illo aliquam summam pecuniae pro stipendio militum extorquerent. Item dixit Georgius Makai Domino fatenti, qui paulò antè fuerat Secretarius Domini Francisci Csáki, quod idem Domino Makai ideò fuisset, ad Dominam Palatinissam, ā Domino Generali missus, ut denunciaret Dominae Pala­ tinissae, siquidem illa habet correspondentiam cum Principe Rákoczi, disponat illum, ne permittat Bona Domini sui id est praedicti Domini Csáki devastari. Item Domino isti fatenti idem Dominus Makai dixit quod in principio praeteritorum proximè disturbiorum ideò fugisset Domino Csáki in Poloniam, ut indè Viennam proficiscens suo officio valediceret, expostque Rakoczianae factioni, et parti adhaereret. Item audivit ex ore Domini Comitis Ladislai Vesselényi, qui se itā excusabat subinde, in nullo se agnoscit culpandum, nisi fortè in hoc, quod aliquando literas Palatinissae mittebat in Poloniam ad praespecificatum Canonicum Cracoviensem N. Vojenczki in quibus literis 90quod continebatur nunquam se scivisse praefatus Dominus Comes asserebat praetereā etiam Paulus Vesselényi dixit quadam vice Scio inquit, quod Stephanus Csáki adhuc contrā Caesarem arma non sumpsit, sed ego si possibile videro sumam & accingam me ad bellandum.

 

A száztizenhetedik tanú, a nemes Gyöngyösi István úr, harminchárom éves, azt vallotta a nyolcadik kérdésre: Biztosan tudja, hogy az elhunyt egykori nádor, Wesselényi Ferenc egy alkalommal Murány vára alatt rendeztetett egy valamiféle gyűlést és tanácskozást, amelyen jelen voltak Kereszturi László, Szuhai Mátyás, Szepesi Pál, Kende Gábor, Betlen [!] Miklós, Székely András, Fáji László, Gyulafi László, Bori Mihály, Ispán Ferenc, Lessenyei Nagy Ferenc, Farkas Fábián, Fügedi András, Vitnyédi István, Keczer Menyhért, és miután ez a tanácskozás befejeződött, igencsak titkos ügyben és titokban Fügedi Andrást a nádor úr követségbe küldte Zerényi Péter bánhoz. Ám azt nem tudja, hogy tulajdonképpen miről volt szó. Továbbá biztosan tudja, hogy egy bizonyos napon, amikor a lengyelek országgyűlést rendeztek Varsóban, Wesselényi nádorné asszony Farkas Fábiánt nagy titokban Lengyelországba küldte, és kevéssel ezután a vallomást tevő urat is egy más ügyben hasonképpen Lengyelországba küldte,⁸¹ és noha a vallomástevő úr eléggé nyomozta, hogy mit csinált ott Farkas Fábián, és mi célból küldték ki, azonban ezt semmi módon sem volt képes megtudni. Nem sokkal később azonban, miután ugyanezen Farkas Fábián visszatért a nádornéhez, ismét elküldték Zerényi Péter bánhoz, akivel Velencét is felkereste. Ám hogy milyen ügyben, arról azt mondta, hogy teljességgel tájékozatlan. Azután, mikor a bán úr Murány várába jött, ugyanakkorra összehívták Szepesi Pált, Szuhai Mátyást, Lessenyei Nagy Ferencet, Bori Mihályt, Szente Bálintot. Továbbá: mikor egy másik alkalommal ugyanezen bán [Zólyom]Lipcsében volt, ugyanott megjelent Szepesi Pál, Lessenyei Nagy és Bori. Ugyanerre a helyre kihívták Lengyelországból N. Vojenczki nevű krakkói kanonokot,⁸² akivel előbb titokban sokat sustorogtak, majd ajándékokkal jól felpakolva visszaküldték. Szendrőben is ugyanezen nádorné úrasszony szervezett egy összejövetelt, amelyen jelen volt Szuhai Mátyás, Szepesi Pál, Kende Gábor, Barkóczi István, Szente Bálint, Fügedi András, Fáji László, Székely András, Farkas Fábián, a mára elhunyt Fekete László, Madách N., Bori Mihály, Nagy Ferenc; és noha ott voltak Andrási úr és Barakonyi Ferenc: azonban noha nem kisebb állású férfiak voltak, mint az előbbiek, őket mégsem hívták meg és nem is engedték be őket amazok titkos tanácskozásába. Továbbá: mikor véget ért ez a szendrői tanácskozás, azon alkalommal a vallomást tevő úr megkérdezte Farkas Fábiánt, így szólván: Mondd meg nekem, uram, kérlek, hogy egymás között mit tesztek ilyen nagy titkolózás közepette?, mit sustorogtok? Ő így szólt: Valóban nagy jelentőségű ügyön elmélkednek ezen emberek és mély gondolatokat forgatnak fejükben, de nincs olyan férfiú, akire rábízhatnánk a dolgot. Az igaz, hogy katonákhoz könnyen juthatunk, de hiányzik az éltető erő, azaz a pénz. De kapóra jön most, hogy a legújabb időben egy pénzzel tömött szekrényt vagy ládát kellett volna Körmöcről elhozni, amelyben – úgy mondták – körülbelül kétszázezer forint volt, és azt is mondták, hogy már útnak is indult.⁸³ Így tehát arra gondoltunk, hogy elcsíphetjük, és akkor volna mire alapoznunk. Azt is mondta, hogy Szobonya István akkortájt a környéken kószált és óvatlanul tette és így dolgavégezetlenül felhagyott a dologgal. Azután Farkas Fábián szemrehányásokat tett, hogy ekkora ügyet ostoba és óvatlan emberre bíztak. Ugyanezen Farkas Fábián mondotta a vallomást tevő úrnak, hogy Kasza várában is lehet elég nagy pénz,⁸⁴ és a pénzt onnan is el akarják hozni és katonákat akarnak rajta felfogadni. Azt is mondotta ezen Farkas, hogy ugyanezen pártoskodók azt is fontolgatták, hogy elfogják Szelepcsényi György esztergomi érseket, hogy erőszakkal tőle is kicsikarjanak valami összeget a katonák zsoldjára. Továbbá: a vallomást tevő úrnak azt mondta Makai György,⁸⁵ aki korábban Csáki Ferenc úr titkára volt, hogy őt azért küldte a tábornok úr a nádorné úrasszonyhoz, hogy jelentse a palatinusné úrasszonynak, hogy mivel ő kapcsolatban áll Rákóczi fejedelemmel, érje el nála, hogy ne engedje az urának, azaz a föntemlített Csáki úrnak a birtokait feldúlni. Továbbá a vallomást tevő úrnak ugyanazon Makai úr azt mondotta, hogy a közelmúltbeli zavargások kezdetén Csáki úr azért menekült Lengyelországba, hogy onnan Bécsbe utazzék, hogy tisztségéről lemondjon, és azt követőleg a Rákóczi-féle érdekcsoporthoz és párthoz csatlakozzék. Továbbá: hallotta Wesselényi László⁸⁶ gróf úr szájából, aki azzal mentegette magát, hogy semmi más miatt nem vádolhatja magát, legföljebb amiatt, hogy egykor elküldte a nádorné leveleit Lengyelországba a fentebb megnevezett krakkói kanonokhoz, N. Vojenczkihez. De hogy mi volt bennük, azt sohasem tudta, állította a fentebb említett gróf úr. Amellett Wesselényi Pál⁸⁷ is azt mondta egy alkalommal: Tudom – úgymond –, hogy Csáky István eddig még nem fogott fegyvert a császár ellen, de én, ha lehetőnek látom, fegyvert fogok és felövezem magam a harcra.

 

Szörényi László fordítása

 

 

 

Így idézd:

Jankovics József és Szörényi László. „Gyöngyösi István vallomása a Wesselényi-perben”. Irodalomtörténeti Közlemények 120, 1 (2016): 80–92.

→Eredeti közlés (PDF) Gyöngyösi István vallomása a Wesselényi-perben