ID

1932

Szerző

Jankovics József

Címszó

Thököly haditanácsa

Alcím

„Lincből hogy érkezék…”, 1680 ősze

Szócikk

Propagandisztikus →voksoló vers, melyben →Thököly Imre kuruc seregének főtisztjei és fontosabb személyiségei szavazás formájában arról a kérdésről fejtik ki álláspontjukat, hogy kössenek-e fegyverszünetet vagy békét a Habsburg-uralkodóval, vagy pedig a török csapatokra támaszkodva s némi keresztény segítségben reménykedve folytassák a harcot ellene.

Thököly csapatai 1680 nyarán sikerrel portyáznak a Vág völgyében, beütnek Morvao.-ba is, Késmárkot még elfoglalják, de Lőcse ellenáll ostromuknak. →I. Lipót császár erejét a nyugati frontvonalak kötik le, s attól is tart, hogy a törökkel kötött húszéves fegyverszünet lejártával abból az irányból is támadás érheti. Ezért már az 1681-es pozsonyi országgyűlés előtt igyekszik Thökölyvel alkut kötni, épp olyan ígéretekkel, amelyek miatt a magyarok némi erdélyi támogatással felkeltek ellene, s amelyek majd a pozsonyi országgyűlésnek is fő tárgyalási pontjai lesznek. I. Lipót a fegyvernyugvás kialkuvása érdekében 1680 őszén Felső-Mo.-ra küldi Sebestyén Endre leleszi prépostot (a versben: erdélyi püspök), hogy Thökölyt rábeszélje a feltételek elfogadására. Thaly Kálmán szerint okt. 5-én találkoztak Kassánál. A vers, miután Thököly kihirdeti serege előtt a Linzből érkezett követ szavait, a haditanácsban elhangzott „opiniókat” örökíti meg.

Legelőször maga a generális, Thököly utasítja el 11 strófás kiáltványában az ígéretek fejében történő hadoszlatást és a visszakapott birtokokra vonulást, ám vezérei és katonái számára felkínálja a „vagy élet, vagy halál” választást. Szavai után az ismeretlen szerző – →Zrínyit imitálva – a sereget szólaltatja meg, amelynek – szintén a költő-hadvezért visszhangozva – „fegyvert! fegyvert!” kiáltás az egyöntetű felelete. A további felszólalók (egy kivétellel) egybehangzóan az esküjét megszegő, magyarokat nyomorító, Luther s Kálvin híveit pusztító, hadvezéreivel Erdélyt tönkretevő s a pogány karjába taszító császár és király ellen foglalnak állást. „Fegyverrel köll nyernünk és nem szóval” – összegzik álláspontjukat.

A magyar költészeti hagyományban korábbról jól ismert műfajú, az átlagosnál magasabb színvonalú versnek az utókor adott címet, amely pontosan jelzi a szöveg narratológiai meghatározóit, indokolja a szinte dramatizált előadást. Az egyéni vélemények előadásának módja a pontos politikai helyzetet felvázolása mellett finoman jellemzi a voksot előadók szellemi habitusát is, dinamizmusát vagy meditációra való hajlamát, indulatos vagy higgadtabb voltát (pl. Kende Gábor még egy követet küldene a császárhoz, s csak az új választól függően döntene a kérdésben; Keczer Menyhért, bár a harc mellett foglal állást, a históriás könyvekkel tanácskozna előbb). A szöveg a Szigeti veszedelem olvasmányélményét tükrözi, különösen az V–VI. éneknek mutatja jelentős hatását, ám míg Zrínyi Miklós mind a török, mind a német szövetséget elutasította, addig a haditanács voksa egyértelműen Thököly törökpárti koncepcióját erősíti meg, a vers annak propagandisztikus célzatú igazolása és egyben terjesztése.

Művek és/vagy kiadások

Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, II, Pest, 1872; Busa Margit, A Thököly-kódex és kuruckori versei, Bp., 1958; A kuruc küzdelmek költészete, kiad. Varga Imre, Bp., 1977, 60. sz.; RMKT XVII/11, 1986, 141. sz.

Irodalom

Kovács Sándor Iván, A Régi Magyar Költők Tára 17. sz. sorozata 11–12. kötetének szövegeihez és magyarázataihoz, ItK, 1991, 71–86.