ID |
5457 |
Szerző |
Jankovics József |
Címszó |
„Pöngését koboznak…” |
Alcím |
|
Szócikk |
A →Madách Gáspár kézírásában a →Rimay–Madách-kódexben fennmaradt, 1630 k. másolt négystrófás vers; apróbb, esetleg a másolásból fakadó hibái ellenére a régi magyar költészet mesterdarabja. Szerzőjét nem tudjuk azonosítani, de a vers zárt szerkezete, alliterációban gazdag akusztikai megoldásai, logikus vonalvezetése, hangulati egysége és az egynemű trópusokból következetesen felépített allegóriája alapján bizonyos, hogy az egyik első magyar concettót létrehozó versíró komoly költői tehetséggel rendelkezett. (A másik korai concetto →Rimay János Kerekdéd ez világ c. verse, s →Balassinál is látható törekvés concetto megalkotására.) Alapötlete a zeneszerszámoknak léthelyzetekkel való metaforikus azonosítása. A hagyományosan magyar hangszernek tartott – ám valójában keleti, arab, török – eredetű →koboz hangja szomorúságra fordítja a vígságot, az elmének pedig gyötrődést, törődést okoz. Pöngése nem illik a kocsmához, gyönyörű zengése nem alkalmas a tánchoz. Egyéb hangszerek, mint a hárfa és a lant, vígságszerzők, a hegedű a lakodalomba, a síp a serkocsmai mulatáshoz való, a regál (hordozható kis orgona), az orgona, a puzan (harsona) és a stortiszta (görbekürt) pedig a templomba, az isteni dicsérethez illő és méltó. A végkövetkeztetés: „Koboz igen illik katonák karjaiban.” A felsoroló ellentétezés a sztoikus meditáció, a reflexivitás a tizenöt és a harmincéves háború nyomán bekövetkezett életformaváltás s a bujdosó léthelyzettel is felerősített válsághangulat melankolikus rezignációját fogalmazza meg, egyfajta sztoikus-manierista életérzés jegyében. Két-három évtizeddel később, →Zrínyi Miklós tragédiájának hónapjaiban Udvarhelyi György Gyulafehérvárról →Teleki Mihálynak levelet írván szintén a zordonabb katonaélet, de már a mulatozó kemény férfiasság hangszerének tartja a kobozt: „Német muzsika s gyengén pengő lantocska kell azoknak, kik vízzel választják el a májat a tüdőtől; duda, dörgő síp, hegedű, virgina s koboz illik a bor mellé.” (Teleki Mihály levelezése, kiad. Gergely Samu, Bp., 1907, III, 264.) |
Művek és/vagy kiadások |
RMKT XVII/12, 1987, 58. sz. |
Irodalom |
Bitskey István, Pöngését koboznak…, in A régi magyar vers, szerk. Komlovszki Tibor, Bp., 1979 (Memoria Saeculorum Hungariae, 3); Zemplényi Ferenc, Műfajok reneszánsz és barokk között, Bp., 2002, 142 (Historia Litteraria, 11). |
Így idézd:
Kapcsolódó cikkek