ID

4570

Szerző

Jankovics József

Címszó

Keresztúri Bíró Pál

Alcím

Bodrogkeresztúr, 1594?–Görgény, 1655. dec.

Szócikk

Ref. egyházi író, udvari lelkész, pedagógus. Vlsz. szülőfalujában végzett alapfokú iskolát, 1617-ben iratkozott be Sárospatakra, ahol 1620–22-ben a seniori tisztet töltötte be. 1622-től egykori iskolájának rektora. 1624 tavaszától Brémában, ugyanazon év augusztusától Leidenben tanult, átlátogatott Angliába is. 1626 augusztusában →Alvinczi Péter környezetében tartózkodott Kassán, majd második peregrinációra indult, s 1627 június végétől újra Leidenben tanult. Feltételezés szerint 1629 őszétől, →Bethlen Gábor meghívására, a gyulafehérvári iskola „fő scholamestere”. 1634 nyarától →I. Rákóczi György udvari iskoláját irányította, fiainak, Zsigmondnak és Györgynek, majd többek között →Bethlen Miklósnak – aki Önéletírásában szeretettel és nagyrabecsüléssel állított emléket ~ tanítói módszerének és egyéniségének – nevelője. 1640-től haláláig →II. Rákóczi György váradi kapitány, majd fejedelem udvari lelkésze. Pedagógusként a gyakorlatra hangsúlyt helyező elődök – köztük →Comenius – módszereinek szintézisét valósította meg, a gyermek életkori sajátosságait is figyelembe véve, s a klasszikus nyelvek mellett már a modern, az együtt élő és a szomszédos népek nyelveit is oktatta. Teológusként nem volt a radikális ortodoxia híve, de – kegyességének puritán jellegzetességei ellenére – a →puritanizmus teljes vállalásáig sem jutott el. A vallást érintő alapvető elveiben a ref. →pietizmus előfutárának tekinthető. 1637-ben Gyulafehérvárt latinul jelentette meg Christianus lactens c. katekizmusát, melyet egy év múlva, szó szerinti fordításban, magyarul is kiadott Csecsemő keresztyén címmel ugyanott. Ezt →Hajnal Mátyás súlyos kritikával illette (Kitett cégér, Pozsony, 1640), mire ~, felvéve a kesztyűt, Felsördült keresztyén (Várad, 1641) c., kemény hangú vitairatával válaszolt. Ezt követően a Lorántffy Zsuzsanna által összeállított Mózes és az próféták (Gyulafehérvár, 1641) c. ref. bibliai idézetgyűjteményt a fejedelemasszony személyével együtt durván bíráló és sértő Széchényi György-féle Nova Transilvanicát (Pozsony, 1642) utasította vissza hasonló modorban, a fejedelem tudta nélkül (Talio, Várad, 1642). A bántó, személyeskedő, túl harcias hangnem mindkét tábort és uralkodót felháborította, ezért kölcsönösen a könyvek bevonását és megsemmisítését határozták el. Máig sem bukkant fel belőlük példány. Feltehetőleg ~ sejthető még a →Veresmarti Mihály Intő s tanító levél (Pozsony, 1639) c. vitairatát és Carlo Carafa Commentaria de Germania Sacra restaurata (Frankfurt, 1641) c. eretneküldöző munkáját kritika tárgyává tevő s az üldözés miatt fegyveres ellenállásra buzdító Pápisták méltatlan üldözése a vallásért (Várad, 1643) c. vitairat mögött. Ugyancsak az ő szerzősége merült fel még Az egész keresztyéni vallásnak rövid fundamentomi (Gyulafehérvár, 1645) és a Szentírásbeli erősségek és bizonyságok (Gyulafehérvár, 1647) c. ref. vallási tanításokkal, locusgyűjteményekkel kapcsolatban.

Polemikus műveire az erős kifejezések ellenére is alapos biblikusság és defenzív, apologetikus szándék a jellemző. Prédikációi és elmélkedései nem a közélettel foglalkozó profetikus magatartás- és beszédmód, hanem a bűnös lélek problémáival való személyes küzdelem megvívására biztató buzdítás, a spirituális útmutatás jegyében fogantak (Mennyei társalkodás, elmélkedések, Várad, 1645; Lelki legeltetés, prédikációk, Várad, 1645; Egyenes ösvény a szent életre vágyódóknak, prédikációk, Várad, 1653). Külön nyomtatványban jelent meg a II. Rákóczi György és Báthory Zsófia Zsigmond és Ferenc nevű gyermekeinek keresztelése alkalmából elmondott prédikáció (Várad, 1645, 1647), a fejedelem öccse, Rákóczi Zsigmond felett 1652-ben elmondott halotti orációját pedig fölvette Egyenes ösvény… c. kötetének prédikációi közé.

Művek és/vagy kiadások

Irodalom

Dienes Dénes, Keresztúri Bíró Pál (1594?–1655), Sárospatak, 2001; Petrőczi Éva, Keresztúri Pál prédikációja Rákóczi Zsigmond keresztelőjén 1647-ben, in Idővel paloták… Magyar udvari kultúra a 16–17. században, szerk. Horn Ildikó, G. Etényi Nóra, Bp., 2005.