ID

640

Szerző

Jankovics József

Címszó

Széchy Anna Mária

Alcím

ejtsd: szécsi; 1610 k.–Kőszeg, 1679. júl. 18.

Szócikk

Versszerző(?), mecénás, levélíró. Sz. György és Homonnai Drugeth Mária lánya, 1627-től →Bethlen Gábor unokaöccsének, ifj. Bethlen Istvánnak felesége. Férje korai halálát követően (1633) rozsályi Kun Istvánnal köti össze életét. Házasságuk azonban rosszul sikerül, a férfias szórakozásokat, lovaglást, vadászatot kedvelő nő második férjétől elmenekülvén, majd elválván, visszatér családi fészkébe, Murány várába. Az ekkor →I. Rákóczi György kezén levő várat 1644-ben csellel segít átjátszani a királypárti →Wesselényi (II.) Ferenc kezére, akihez még abban az évben feleségül ment. Nádor férjével pompakedvelő udvartartást vittek, fényes társasági életet éltek, s igényes művészeti alkotásokban gazdag környezetet alakítottak ki maguk körül. Mindketten jeles kultúrapártoló mecénások, diákok és ispotályok támogatói, több könyv megjelenését segítették elő. A nádorné maga is otthon volt az orvosló tudományokban, gyűjtötte és a gyakorlatban is felhasználta a gyógyászati jellegű kéziratokat, könyveket.

Levélíró tevékenysége igen jelentős, gyakran Wesselényi megbízásából is fogalmazott leveleket. Számos szellemes, jó stílusú, humorról is tanúskodó misszilise maradt fenn saját kézírásában, levelezésének csak töredéke került kiadásra. Első férjénél láthatta →Czobor Mihály Charicleájának kéziratát, esetleg az ő közvetítésével juthatott el →Gyöngyösi István kezéhez, aki átírta, ill. a töredékben maradt szöveget kiegészítette. A nádor könyvtárából ismerhette azt a Balassi-verseket tartalmazó kéziratot, amely feltehetőleg →Ráday (I.) Gedeon könyvtárában bukkan fel a 18. sz.-ban, és vagy elveszett, vagy még ma is lappang. Ebben három vers fölött is olvasható: „szerezte Széchy Mária Murányban”.

A Wesselényi Ferenccel való szövetségnek – „társolkodás”-nak – házassággá válását, a murányi vár elfoglalásának és a Rákóczi pártjáról a királyi oldalra való átállást, e valós történéseket fikcióval, fabulával, mitológiai apparátussal színezte-gazdagította 1664-ben Gyöngyösi István, a Márssal társolkodó Murányi Vénus c. művében. A barokk költő a szereplők személyes elbeszélésén kívül támaszkodhatott Bornemisza Ferenc Epithalamium c. esküvői gratuláló énekére, melyet 1627-ben Gyulafehérvárott nyomtatott ki Bethlen István és ~ esküvőjére, ill. a francia Jean de Laboureur Histoire des amours du Comte et de la Comptesse Vesseleny c. munkájára, melyben a szerző Wesselényi saját beszámolója alapján írta meg a murányi várfoglalást 1644-ben. Kurtze doch warhaffte Erzählung címmel készült ugyanebben az évben egy dokumentumértékű beszámoló is, amelyet mint érdemeik bizonyítékát, 1670-ig Murányban őriztek Wesselényiék, s Gyöngyösinek ezt is ismernie kellett.

A szakirodalmi vélekedés és a közvélemény szerint Gyöngyösi „Murányi Vénus”-a ~, R. Várkonyi Ágnes viszont úgy véli, hogy Wesselényi Ferenc az, aki szövetkezett Márssal, a magyar Márssal, azaz →Zrínyi Miklóssal.

A Wesselényi-összeesküvésben bizonyos kapcsolattartó szerep ~nek is jutott, s férje 1667-ben bekövetkezett halála után ő még továbbra is részese volt a Zrínyi testvérek és a felső-mo.-i elégületlenek 1664-ben kezdődött mozgalmának. Az összeesküvés leleplezése után, a megtorlások idején vagyonát – benne könyveit is – 1670 decemberében elkobozták, őt pedig mint az egyik főbűnöst 1671 decemberéig őrizet alatt tartották Bécsben, ahová Gyöngyösi is elkísérte. Ezután Kőszegen jelöltek ki számára kényszerlakhelyet, betegségek közepette ott élt haláláig. Férje és az összeesküvésben vállalt saját szerepét az ellene indított vizsgálatok, vallatások során igyekezett eljelentékteleníteni, ügyvédjére és titkárára áthárítani, s jóllehet az udvar kezdettől folyamatosan értesült a szervezkedés eseményeiről, ~, hűségét bizonyítandó, az elsők között igyekezett feltárni a mozgalom titkos ügyeit.

Tévedésen alapulnak azok a híradások, amelyek megrendezett temetéséről, bujdosásáról és munkácsi kuruc fogságáról, valamint 1685 u. történt haláláról szólnak.

~ egyénisége, élettörténete és tettei az utókort is megihlették, Arany, Petőfi és Tompa 1847-ben költői versenybe fogott a Kisfaludy Társaság pályázatára készülvén versükkel, de a műveket végül nem adták be a pályázatra. Költeménye hőséül választotta még Szász Károly, Berzsenyi és Czuczor Gergely. A prózaírók között Jósika Miklóst, Kemény Zsigmondot, Mikszáthot, Jókait és Móriczot egyaránt foglalkoztatta a téma, Kisfaludy Károly, Szigeti József, Jókai és Móricz színdarabot, Hegedűs Géza pedig „patetiko-erotikus” rádiókomédiát írt róla.

Művek és/vagy kiadások

Irodalom

Pauler Gyula, Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése, 1664–1671, I–II, Bp., 1876; Kárpáti Kelemen, A Murányi Vénus a magyar költészetben, Sopron, 1880; Acsády Ignác, Széchy Mária, Bp., 1885; Takáts Sándor, Régi magyar asszonyok, Bp., 1914; Nagy László, Síron innen – síron túl, in Kard és szerelem, Bp., 1985; R. Várkonyi Ágnes, A rejtőzködő Murányi Vénus, Bp., 1987; Gyöngyösi István, Márssal társolkodó Murányi Vénus, kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 1998 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 8).

 

Így idézd:

Jankovics József. „Széchy Anna Mária”. In Magyar művelődéstörténeti lexikon: Középkor és kora újkor, 11, szerkesztette Kőszeghy Péter és Tamás Zsuzsanna, 14–16. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. http://mamul.btk.mta.hu/MAMUL_SZERK/mamul_view.php?editid1=640. (Az online verzió ingyenes regisztráció után hozzáférhető.)

 

Kapcsolódó cikkek

A „Murányi Vénus” – tanúvallomásainak tükrében

A levélíró Gyöngyösi István

Gyöngyösi István vallomása a Wesselényi-perben

 

 

Szóljon hozzá!