Bethlen Mihály peregrinációja alkalmával Londonba is eljutván, ott szinte magyar „értelmiségi kört” talált. Az 1694-es évben többször is feljegyzi útinaplójába e „társaság” tagjainak nevét, s megörökíti találkozásuk körülményeit, világosan utalván arra is, hogy angliai kalauzai nem élnek egymástól független életet.¹

A Bethlent kézről kézre adó unitárius nyomdász, ifj. Frank Ádám, az udvari körökben is jól ismert festő, Bogdányi Jakab, az egyelőre titokzatos szerepű ós bizonytalan személyazonosságú Tolnai Mihály és a medikus végzettségű Szilágyi György (Georgius Sylvanus) sorsában közös vonás, hogy tevékenységük legjavát külföldön, főleg Angliában végezték, s a szigetországot vállalták második hazájuknak.² Közülük legfeljebb Tolnai Mihály hazatértét veti fel a szakirodalom.³ 1697 nyarán azonban még mindhárman Londonban írják be nevüket Teleki Pál albumába.^3/a

Bethlen londoni pártfogói közül az orvos Szilágyi György, vagy ahogy kiadványaiban jegyzi magát: Georgius Sylvanus, medicus pannonicus – klasszika-filológusi tevékenysége, görög–latin szövegkiadó és -magyarázó működése viszonylag jól ismert. Ezt az ismeretanyagot szeretném az alábbiakban Sylvanus életrajzára és munkásságára vonatkozó helyszíni kutatási adatokkal bővíteni.

A Szilágyságból származó diák neve 1666. július 13-án bukkan fel, bázeli egyetemi beiratkozásakor. Svájci tartózkodásáról azonban egyéb fontos bizonyítékunk is van. A londoni Sion College könyvtárának magyar protestáns egyháztörténeti vonatkozású gyűjteményes kéziratkötetében található egy levélmásolat: „Descriptio Ecclesiarum Transylvaniae per D. D. Paulum Tsernátoni Transylvanum Illustris. D. a Bethlen Ephorum ad Ven. D. Antistitem Huldricum transmissa, d. 6. July 1666.” felcímmel, melyhez függelékként csatlakozik Szilágyink munkája: „TABULA In qua recensentur praecipua Hungaricarum, Transylvanicarumque Ecclesiarum Orthodoxam Religionem amplectium nomina hoc ordine.” S végén az aláírás: „Haec notavit Georgius Szilagyi in urbe Tigurina ad postulatum Reverendi et Excellent: D. Huldrici. Año 1666. die July. 3.”⁴

Szilágyi György további tanulásáról, orvosi tanulmányairól Weszprémi sem rendelkezik adatokkal.⁵ Az 1670-es évtized elején tűnhetett fel Angliában: erre az időre datálható ugyanis a két fennmaradt üdvözlő verse, melyek oxfordi tanulmányaira utalnak.⁶

Nehéz lenne teljes bizonyossággal megmondani, mi vitte az orvos Szilágyit arra, hogy tankönyvíróként, middlesexi pedagógusként keresse kenyerét Angliában. A felmerülhető számos ok között kell lennie Jászberényi Pál ösztönző példájának, aki – szintén tanárként – már kiadta az Institutionum Grammaticarum és a Fax Nova – A New Torch to the Latin Tongue c. műveit. Már korábbi és egyidejű magyar utazók is észrevették az angolok hiányos latin és görög tudásából származó konjunkturális helyzetet, s ezzel a lehetőséggel élhetett Szilágyi is. Bár kintmaradásukban – miként azt Jászberényi érzékletesen megfogalmazta – szerepet játszott a honi állapotok ijesztő volta is; vetésüket ezért kellett más nemzet javára learatniok.⁷

Szilágyi klasszika-filológiai ténykedésének első jele a Londonban 1676-ban megjelent Demonicushoz és Nicocleshez címzett Isocrates-beszédek voltak. – Művei közül Szabó Károly az alábbiakat ismeri, illetve említi:

Isocratis orationes duae. Londini. 1676. (RMK III. 2769.)

Theocriti selecta idyllia. Londini. 1683. (RMK III. 3252.)

Scholia in Isocratis orationes. Londini. 1684. (RMK III. 3306.)

Ugyanennek egy későbbi, XVII. századi kiadása. (RMK III. 4240.)

Aesopi fabulae. Londini. 1684. (RMK III. 3307.) – Szabó Károly a példányt nem látta, Bartal csak a címét adta egy berlini kötet alapján.

Plutarchi de editcatione liberorum. Londini. 1684. (RMK III. 3308.) – Ugyancsak Bartal adatára hivatkozva veszi fel Szabó Károly.

Homeri Iliados lib. I. Londini. 1685. (RMK III. 3358.)

Ugyanennek új kiadása, London. 1687. (RMK III. 3454.)

E lista azonban korántsem teljes. Mielőtt azonban kiegészíteném újabb tételekkel, két megjegyzést szükségesnek tartok hozzáfűzni. Feltehető, hogy 1676 és 1683 között nem volt ily nagy hiátus Szilágyi termelésében, ugyanis az RMK III. 3306. sz. alatt felvett 1684-es újabb Isocrates-kötet már a negyedik kiadás, így annak 1676 és 1683 között kellett megjelennie. Másik megjegyzésem az Aesopus-kiadásra vonatkozik. Mivel Szabó Károly a kötetet nem látta, így címleírást sem tudott adni.⁸ A Sion College könyvtárában levő példánynak is szakadt a címoldala, így Stationers’ Registerben fennmaradt címleírás alapján megkísérelhető a reprodukálása, még a nyilvánvaló íráshibák ellenére is: az 1684. okt. 15-i bejegyzés szerint Master Chiswell

Entred … booke or coppy entituled Praecipuae ac omium [!] elegantissimae sexaginta Aesopi Tabulae [!] novâ per metaphrasin et periphrasin interpretatione Latinae donatae: phrasibus Graecismis et sententiis ex textu excerptis locupletata notis passim illustrata, ac ab omni difficultate et obscuritate vindicate In usum studiosae inventutis [!] studio et opera G. Sylvani Panonii, Medici…⁹

A hazai szakirodalom előtt sem ismeretlen – noha az RMK-ban még nem szereplő – Lucianus-kiadást 1684. júl. 12-én veszi jegyzékbe a Stationers’ Register. Ennek is meg kellett már korábban jelennie, ugyanis Herepei János megtalálta az „1684. június 27-én Londonban megjelent második bővített kiadás” egy példányát Debrecenben, s nem is akármilyen példányt: az őrlapon a szerző, Szilágyi György possessor-bejegyzése olvasható!¹⁰

A Stationers’ Registernek köszönhetően azonban egyéb Sylvanus-köteteknek is sikerült a nyomára lelni. 1684. december 20-i bejegyzés figyelmeztet: „Master John Heptinstall Entred then for his booke or coppy entituled Isocratis epistolae…” stb.¹¹ A British Library katalógusában ugyan nem szerepel a kötet, de egyetlen példányt mégis sikerült megtalálni a cambridge-i Trinity College könyvtárában. Kérésemre Gömöri György volt szíves a könyv címleírását adni:

 

Isocratis Epistolae Quae Extant Novem cum Scholis Quibus eae per Metaphrasin et Periphrasin, seu quoad verbum & sensum, Latine redduntur: Graecismis ac in primis Atticismis frequenter hic occurrentibus locupletantur: Sententiis, quarum adminiculo vitae prudenter instituendae rationem ac modum acquiras, augentur: Phrasibus loquendique formulis, tum copiae acquirendae, tum Textus intelligendi clarius causa, ornantur: Notis denique passim illustrantur; ac ab omni difficultate & obscuritate vindicantur. – In Usum Studiosae Juventutis – Opera Georg. Sylvani Pan. Med. Londini, Typis J. Heptinstall, Impensis Authoris 1685.¹²

 

A 149 lapos 12° alakú – tehát e zsebkönyv-sorozatba illő – könyvecske ajánlása „nemes Simon Musgrave úrnak” szól, aki szerencsésen visszaérkezett Jamaicából. Ajánlásában Szilágyi a következőt is írja: „Literarum Literatorumque Patrono: Domino suo & amico benevolentissimo, ac domi suae Londini Hospiti gratissimo – Autor”. (Szívességéért itt is köszönetet mondok Gömöri Györgynek.)

Az általunk ismert legkésőbbi Szilágyi-művet 1693. március 14-én jegyezték be a Stationers’ Register lapjaira.¹³ Ugyancsak John Heptinstall volt a nyomdász, s ezúttal egy Seneca-válogatás került kiadásra. A British Library 1474. a. 23. jelzet alatt őrzi az alábbi művet:

L. Annaei Senecae Philosophi Sententiae Morales praecipuae: Ex Omnibus ejus, quae extant, operibus diligenter excerptae: in certa capita, seu locos communes summâ curâ digestae: in modum brevium orationum variis argumentis ac rationibus amplificatae: exemplis praeclaris, summam prudentiam, summamque utilitatem largè in lectorem fundentibus, ex ipso Authore totidem verbis illustratae: omni Christiano homine, tam sene, quàm juvene dignissimae. Nunc primùm In usum Scholarum accomodatae. Studio & Operâ. Georgii Sylvani Pannonii Medici. Londini, Sumptibus Authoris. Typis Johannis Heptinstall, 1693.

Ajánlva: „Viro Verè Generoso, Eruditione omnimodâ praeclaro, Pietate in Deum eximio, Humaninitate in omnes, suprà quam credi potest, conspicuo, Domino Eliae Micklethwait.”

 

Az ugyancsak 12°, 252 oldalnyi könyvecske az alábbi fejezetcímeket tartalmazza: 1. old. De vita humana. 9. De morte. 14. De mutabili omnium rerum conditione. 20. De providentia Dei. 24. De beneficiis Dei in homines. 30. De virtute in genere. 44. De peccato, vitiis, culpa, crimine, scelere, flagitiis. 52. De conversatione. 57. De animo. 72. De ingenio. 73. De corpore. 75. De voluptate. 77. De luxuria. 80. De libidine. 81. De ambitione. 82. De avaritia. 86. De pecunia, patrimoniis, divitiis, opibus, &c. 95. De paupere et paupertate. 102. De injuria. 105. De malitia. 106. De ira. 127. De clementia. 138. De crudelitate. 143. De amicitia. 144. De societate. 145. De fortuna. 153. De malo et malis fortuitis. 169. De sapiente. 170. De magnitudine vera animi. 172. De libris eorumque lectione. 176. De loco. 177. De natura. 180. De senectute. 181. De servis et servitute. 182. De nocente et nocituro. 185. De metu et timore, &c. 188. De otio. Et otioso. 191. De labore et opera, etc. 192. De patientia. 193. De parvo. 195. De simili. 196. De oratione. 197. De foelicitate. 199. De infoelici et infoelicitate. 201. De gaudio. 203. De patria. 209. De beneficiis hominum. – Mint a címek is sejtetik, Szilágyi egymás mellett, párhuzamosan közli az ugyanazon témáról szétszórva található erkölcsfilozófiai bölcsességeket.

Amint az eddigiekből kiviláglik, Szilágyi György alaposan kivette részét a görög és latin nyelv iránt érdeklődő angol ifjúság oktatásából; s a korabeli könyvjegyzékek, kollégiumi katalógusok átböngészése alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy többszöri kiadást megért műveivel korának egyik legismertebb klasszika-filológia kompilátorává vált. A XVIII. századi újramegjelenések pedig azt bizonyítják, hogy generációk nyelvi tájékozottságát határozta meg.

Angol kapcsolatai is következtetni engednek szakmai hírnevére. Bár nem sikerült személyes ismeretségi körét teljesen feltárni, néhány név azonban arra mutat, igen előkelő pártfogókat sikerült támogatására megnyernie. A szerző autográf dedikációja maradt fenn az Isocratis orationes duae (RMK III. 2769.) c. művében:

Reverendo in Christo Patri ac Domino, (DOLBEN)¹⁴ JOHANNI Divinâ gratiâ Episcopo Roffensi etc. Domino suo benevolentissimo, ac perpetuâ observantiâ colendo, Author humili offert animo. Anno 1676. die 26 Jan. P. X. 9.

John Dolben (1625–1686) oxfordi ismerősei közé tartozhatott, életpályája során York érseke, Rochester püspöke – ebben a minőségben ajánlja neki művét Szilágyi – és a Westminster főesperese is volt. Ismeretlen viszont az a Jacob Langham, akinek e kötet nyomtatott ajánlását készítette, s akinek a Plutarchos-könyvet is ajánlotta.

A Lucianus válogatott dialógusait tartalmazó kötet nyomtatott ajánlása John Hartcliffe-hez szól. Ő oxfordi és cambridge-i tanulmányai után a londoni Merchant Taylors’ School igazgatója lett, s maga is fordított klasszikusokat, Plutarkhosz Éthika (Moralia) c. értekezésgyűjtemény-fordítása ismeretes.

Az RMK III. 3306. sz. Scholia in duas Isocratis orationest a szerző Thomas Watsonnak ajánlotta. Watson a cambridge-i „János Kollégium” tagja, majd St. David püspöke volt, e címétől később megfosztották.

Simon Musgrave – akinek Szilágyi az Isocrates leveleit tartalmazó kötetet dedikálta – és Elia Micklethwait – akinek a Seneca-kiadást ajánlotta – kilétét egyelőre nem sikerült megállapítani, életrajzukat a Dictionary of National Biography nem jegyzi. A Theocritus-mű ajánlása annak a Sir John Cottonnak szól (1621–1701), aki a híres „Cottonian Library”-t az angol nemzetnek adományozta, s maga is komoly klasszikus műveltséggel rendelkezett.

További vizsgálódás tárgyává kell még tenni Szilágyi oxfordi ismerőseinek körét – erre az Acrostichon hoc laudi & honori universitatis oxoniensis, valamint a Thomas Barlow-t, Boyle barátját, az oxfordi főesperest és Lincoln püspökét üdvözlő verse még bizonyára további adatokkal szolgál.

 

 

 

Így idézd:

Jankovics József. „Szilágyi György (Sylvanus) angliai klasszika filológusi tevékenysége”. Magyar Könyvszemle 97, 4 (1981): 322–326.

→Eredeti közlés (PDF) Szilágyi György (Sylvanus) angliai klasszika filológusi tevékenysége