ID

2317

Szerző

Jankovics József

Címszó

Váraljai G. Lőrinc

Alcím

1620–Szatmár, 1671. aug.

Szócikk

Ref. lelkész, prédikációíró. Debrecenben 1639. máj. 22-én kezdte meg felsőbb osztályú tanulmányait, de Sárospatakon 1643-ban került a nagyobb diákok közé. Hollandiában peregrinált: 1646 májusában a franekeri, majd ugyanezen év júl. 28-án a groningeni, 1647. ápr. 10-én pedig a leideni egyetem matrikulájába írta be nevét. Rövid idő múltán visszatért Groningenbe, ahol Samuel Maresius teológiai doktor elnökletével 1648-ban disputált. Hat számozatlan oldalnyi terjedelmű előadását (Disputatio theologica de libero hominis arbitrio, Groningen, 1648) pártfogójának, vajai Ibrányi Ferencnek ajánlotta. 1648 nyarát követően hazatért, s 1651 nyarától Ibrányban vállalt lelkészi állást. 1655-ben a szabolcsi egyházmegye főesperesévé választotta. Radikális puritanizmusa miatt elmozdították állásából, amelybe csak reverzális adása ellenében kerülhetett vissza. Ennek következtében radikalizmusa csökkent. Prédikációiban a társadalmi igazságtalanságokat támadta, különösen jobbágyvédő programja volt feltűnő. 1659. júl. 29-én gyászbeszédet mondott egykori patrónusa felett az ibrányi várban, a gyászoló háznál, a szín alatt (Tekintetes és nemzetes Vaji Ibrányi Ferencnek temetése, Sárospatak, 1659). Ezen halotti prédikáció →Medgyesi Pál Joseph romlása címmel ugyanakkor tartott beszédével együtt, de külön címlappal megjelent. 1659 második felében →II. Rákóczi György udvari papja lett, és tollával is védelmére kelt fejedelmének.

Rákóczi 1660-ban bekövetkezett halála után Nagyecseden lelkészkedett tovább, s már a következő évben a közép-szolnoki egyházmegye is esperesévé választotta. 1665-től Szatmáron töltött be lelkészi hivatalt.

Művek és/vagy kiadások

Irodalom