ID

1930

Szerző

Jankovics József

Címszó

Thököly búcsúéneke

Alcím

„Eredj, siess, kérlek…”, 1691. jan 20. e.

Szócikk

Búcsúvers. A szakirodalom által elfogadott címnél pontosabban határozza meg a vershelyzetet, ha a búcsú motívumról →Thököly Imre és felesége, →Zrínyi Ilona szerelmi levélváltására kerül át a hangsúly. Az ún. búcsúlevelet ugyanis a rá adott válasz követi („Isten hozzád, szívem…”). A két verses levél azonos helyen maradt fenn, egyazon kézírással, a történetíró →Cserei Mihályéval, Arisztotelész Organonjának a nagyapja és apja által ráhagyott, 1586-os kiadású kötetében (amelyet a kolozsvári volt unit. kollégium könyvtára őrzött, jelenleg pedig a kolozsvári Akadémiai Könyvtár állományában található).

Az első darab versfői az EMERICUS TÖKÖLI SCRIPSIT mondatot tartalmazzák, utalván a szerzőre, akit nem biztos, hogy a bujdosó fejedelemben kell keresnünk. Aminthogy az sem bizonyos, hogy a verset Thököly nevében Cserei írta, lehet, hogy csupán másolta. Verselt ő ugyan, de a naptáraiban és egyéb kötetbejegyzéseiben fennmaradt versek közül jó néhányat ismert vagy ismeretlen költőktől másolt be, esetleg felhasznált-feldolgozott; után- vagy újraírások inkább, mint önálló szerzemények (→Rimay, →Balassi, →Rozsnyai Dávid és mások alkotásai).

A szerelmes témát Cserei – mint hiteles versei bizonyítják – kevésbé találja alkalmasnak a megverselésre, a ~ nem igazán illeszkedik az életmű egyéb verseinek sorába.

Az ovidiusi heroidákra emlékeztető levélváltás a szerelem megvallása és annak a kényszerű különélés alatti megőrzése, a távollét miatti gyötrődés panaszai mellett politikai üzenetet is hordoz: a levélíró, Thököly nem kér a német császár gráciájából, a magyarságért továbbra is kész vérét ontani – írja bujdosásából. Bibliai és történelmi példákkal bizonyítja, hogy ő az igaz ügyért fogott fegyvert, s úgy járt mint, Dávid és Alcibiades, hálátlanság lett a fizetsége, vagyona elrabolva, idegen földre kellett menekülnie. Ám a német császárnak túl hamar behódoló magyar urak hamarosan megtapasztalják döntésük súlyos következményeit.

A szerző, akárcsak Cserei, jól ismerte Thököly politikai és magánemberi helyzetét, ez viszont a történetíró szerzőségét erősíti.

A fiktív levélváltás ideje (a versek keletkezési ideje?) 1691. jan. 20. elé tehető, mert a Thököly fogságában levő Donatus Heisler tábornokért kicserélt Zrínyi Ilona akkor indult el Bécsből férjéhez, akivel aztán máj. 14-én találkozott a szerbiai Pozsarevácnál.

A szerző a fenti topikus utalások mellett felhasználja még a virágénekek, a panaszénekek és az Eurialus és Lukrécia széphistória hagyományát is. Az ún. búcsúének a 37. strófánál elvileg befejeződik. Cserei kéziratában azonban még négy számozatlan versszak található, amelyek sablonosabban, közhelyesebben ismétlik meg a távollét miatt érzett fájdalom, ill. a szerelmi érzés állandósága motívumát. A beszámozatlanság, a redundancia, a sablonosság esetleg arról árulkodhat, hogy Cserei Mihály ez esetben is csak továbbírta a szöveget.

Művek és/vagy kiadások

A kuruc küzdelmek költészete, kiad. Varga Imre, Bp., 1977, 86–87. sz.

Irodalom