Kölcsey legtöbbet énekelt versében a magyar nép olyannyira véresős-zivataros századainak magyar–magyar-ellenes harcairól írt rémlátásai igazolódnak →Esterházy (I.) Pál realista levélbeszámolói révén. 1641. dec. 25-én, karácsonykor kelt két levelében pl. arról tudósítja Várday Kata fiát, a szabolcsi főispánt, királyi főajtónállót, Nyáry Istvánt, hogy a török Musztafa bég vezetésével Esztergomba érkezett, erre a vármegye katonái elszöktek, a végházak pedig közben pusztulnak. A katonák az urak jobbágyaitól a pénzt elrabolják, még az ónodi kapitány is támogatja a latrokat, akik emiatt szabadon hajtják el a sok jámbor marháit. Egyikben: „…az gonoszság szintén eláradott az katonák között, s hihető, hogy azért is súlyosítja Isten nemzetünkön szent kezeit, hogy könnyen szenvedjük.” Másikban: „Az mezőkön, sokadalmas utakon szántalan tolvajságot cselekesznek, nem tudom, ha egyet is büntet-é meg kapitán uram […] Édes sógor uram, fölötte igen eláradott az gonoszság az embereken, egyannyira, hogy sem utokban, sem honnyokban nem bátorságosak az emberek […] oda kegyelmetek felé Gesztel [Gesztely, Zemplén vm.] szintén latrok barlangjává lőn […] Az jó Isten adjon jobb állapotokat.” (MOL, Mf 4560; Zichy cs. lt., P 707, Missiles, 07614, 07615)

Irod.: Kölcsey Ferenc Minden munkái. Versek és versfordítások, krit. kiad., s. a. rend. Szabó G. Zoltán, Bp., 2001, 96. sz.

 

Így idézd:

Jankovics József. „Kölcsey Ferenc Hymnusának praetextusai Esterházy Pál leveleiben”. In Magyar Művelődéstörténeti Lexikon LX. Minden kor: ángyod térde – „Zsúpra aggnõ”: A főszerkesztő, Kőszeghy Péter LX. születésnapjára, szerkesztette Bartók István, Csörsz Rumen István, Jankovics József és Szentmártoni Szabó Géza, 105–106. Budapest: rec.iti, 2011. http://plone.iti.mta.hu/rec.iti/Members/szerk/mamul-lx-book/MAMUL-LX.pdf.

→Eredeti közlés (PDF) Kölcsey Ferenc Hymnusának praetextusai Esterházy Pál leveleiben