ID

149

Szerző

Jankovics József

Címszó

Solymosi Nagy Mihály

Alcím

1673?–Szatmár, 1729. febr. 9.

Szócikk

Ref. lelkész, tanár, egyházi író. Alsóbb tanulmányai befejeztével, 1696-tól a nagyszebeni magyar iskola praeceptora. Itt készült saját korában ki nem adott verseinek java: névnapi vagy születésnapi köszöntők, melyek az iskola diákjainak tanulását támogató szász városi vezetőket ünnepelték (→Köleséri Sámuel, →Valentin Franck, Franck György, Wéber Péter, →Johannes Zabanius fia) (Canciones Hungaricas et Latinas), halotti búcsúztatók (a kisded Simonfi György, Bethlen Sámuel), valamint az iskolai élettel kapcsolatos darabok, melyeket poétikai és nyelvgyakorlási célból a grammatikai osztályba járó szász diákjaival adatott elő magyar nyelven. Ezek többnyire az 1694–97 között másolt Vett-jegyzetkönyvben maradtak fenn, német nyelvű énekek és német–latin feljegyzések között.

1697 végén az odera-frankfurti, 1698. nov. 9-től a leideni egyetem teológiai hallgatója. 1699-ben két disszertációt és egy disputációt készített (RMK III, 4138, 4139, 4140), s latin nyelvű üdvözlőverset írt peregrinustársaihoz, Zilahi Sebes Andráshoz (De cultu Dei rationali) és Pelsőci Jánoshoz (Dissertatio). Hazatértének időpontja ismeretlen. 1712-ig Nagyteremiben, majd Déván lelkészkedett. 1713-tól a vajdahunyadi egyházmegye esperese. 1715–23-ban Vízaknán, azután Szatmárban lelkész, ahol már a következő évtől esperesként működött haláláig. 1720-ban gyászbeszédet mondott Teleki Józsefné Kun Borbála, ill. Köleséri Sámuelné gr. Bethlen Judit felett, az előbbi halálára gyászverset is szerzett. Johannes Zabaniusnak ajánlva, 1697-ben verses iskoladrámát készültek eljátszani, ám az ünnepelt hazaérkezése bizonytalan volt, s amikor váratlanul hazatért, 1697. ápr. 16-án csak ezt a drámához készített prodromust (Prodromus Comediae), a művet bejelentő előhangot tudták előadni. A színjáték feltehetőleg az 1646-os, névtelen →Comico-tragoedia lehetett. Erről ugyancsak a Vett-jegyzetkönyvből értesülünk, mert abban megőrződött az előadásra szánt műhöz szerzett bevezető ének (Cantio ad Hungaricam Comediam), amely felsorolta a darab szereplőinek nevét, s azok a bibliai Lázár-történet feldolgozására engednek következtetni. Cantio valedictoria (1696) c. többszereplős dramatizált jelenetében a peregrinációra induló ifjú Wéber Jánost búcsúztatják aggódó szülei és testvérei.

Művek és/vagy kiadások

Genethliacon, Nagyszeben, 1696; Obsequium Honore…, Nagyszeben, 1697.

Irodalom

Stoll, 1963, ²2002, ³2004, 130. sz.; Dömötör Tekla, A magyar Lázár-dráma nagyszebeni előadásához, FK, 1955; Varga Imre, Magyar nyelvű iskolaelőadások a 17. sz. második feléből, Bp., 1967; RMKT XVII/14, 1991.