|
ID |
589 |
|
Szerző |
Jankovics József |
|
Címszó |
Szatmárnémethi János |
|
Alcím |
†17. sz. második harmada-vége |
|
Szócikk |
Ref. versszerző, tanár. A szatmári iskola poétikai osztályának praeceptoraként mondott halotti búcsúztató költeményt Vay Péter özvegye, →Vay Ádám anyja, Zoltán Anna temetésén, 1681–85 között, Kegyesség győzedelme címmel. Vlsz. ő a vers szerzője is. A búcsúztató szövege a→Győri György-énekeskönyvben maradt fenn, amelynek összeírását 1692-ben fejezte be összeállítója. Az elhunyt virtusainak, érdemeinek felsorolása révén a vers hangneme keveredik a panegiriszével, miközben a búcsúztatókra jellemző toposzrendszerrel, bibliai és antik példázatokkal él (ősbűn, a halál az ősbűn zsoldja, a szerencse forgandósága, ubi sunt, az üdvösségre vivő út két oszlopa az igaz hit és az istenfélelem), s rímmegoldásai is azonosak. A vers néhány strófája szó szerint megegyezik a Szatmár környékén 1680–92 közötti temetéseken elhangzott búcsúztatók (Szécsényi Mária, Csomaközi László, Szendi Éva, Lónyay Anna, Újhelyi Mária, Kökényesdi Zsuzsa, Kállai Miklós, Rhédey Zsigmond, Farkas János felett) egyes strófáival, mintegy montázst alkotván egymásból. Általában azok is ugyanebben az énekeskönyvben őrződtek meg, s azok szerzőit sem ismerjük. A szerző azonosításához, ill. az átvétel irányának meghatározásához egyelőre nem rendelkezünk elegendő információval. |
|
Művek és/vagy kiadások |
RMKT XVII/11, 1986, 198. sz. |
|
Irodalom |
Stoll, 1963, 22002, 32004, 124. sz.; RMKT XVII/14, 1991, passim. |